Azért értékelem ezt a két könyvet egyben, mivel a két történet szinte teljesen ugyanaz, és szerintem felesleges lett volna kétszer kivesézni ugyanazt. Mindkét történetnek tetszett az alapötlete, és mivel már olvastam Kelly Oramtól a Cinder és Ellát, ami tetszett, tehát elég magas elvárásaim voltak a regényekkel kapcsolatban. Hát egy kicsit csalódnom kellett.
Igazából a történettel és a cselekménnyel semmi bajom, pontosan azt kaptam mindkét esetben, amit szerettem is volna. Két könnyed, laza és egyszerű szerelmi történet, amit nem kell túlgondolni, nincs tele váratlan fordulatokkal, kiszámítható és kellően habos-babos. Később jöttem csak rá, hogy engem zavar ez a túlzott egyszerűség, de ezt még elnéztem a könyvnek, hiszen nem az én korosztályomnak íródott, nem csodálom, hogy nem tetszett annyira.
A főszereplő srácok is okék voltak, bár nekem Adam sokkal inkább a szívemhez nőtt. A komoly, tetkós és deszkás presszós fiú nekem Cortez juttatta eszembe a Szent Johanna Gimiből. Graysonnal sem voltak gondjaim, de mivel a történetük Averyvel rövid volt, nem is volt sok időm igazán megkedvelni.
Amit nagyon nem szerettem egyik regényben sem, azok a női főszereplők voltak. Igazából én Renihez tudnám őket hasonlítani. A Szent Johanna Gimiben ő is túldrámáz mindent, és bár pozitív karakter, néha nagyon önzőn tudott viselkedni. Hát, Avery és Libby pontosan ugyanilyenek.
Avery egy kicsit jobban tetszett, megértem, miért fájt neki annyira az Aidentől való elszakadás, hiszen tizenhat évig le se lehetett vakarni őket egymásról. Az önbizalom hiánya is érthető, hiszen én is ilyen voltam, meg sokan mások is gondolom, de azért én érzek némi túlzást az ő viselkedésében is. Mindennek ellenére egész élvezhető volt, lehetett volna hosszabb is, egy kicsit több közös jelenet belefért volna, hogy még élvezhetőbb legyen, de így sem panaszkodok.
A második részt egy kicsit jobban szerettem, hiszen itt volt benne Adam, aki nálam mindent vitt, meg a történet is sokkal tetszett. Hosszabb és élvezhetőbb regényt kaptam. Akitől viszont falra tudtam volna mászni, az Libby Garett. Szegény csajt addig ütöttem volna, amíg mozog. Sajnos vannak hozzá hasonló lányok a való világban is, akik elhanyagolják a barátaikat egy fiú kedvéért. Az oké, hogy a végül megváltozott, de szerintem akkor is csak egy önző, hisztis liba volt.
Összességében szerintem élvezhető, könnyed, nyári olvasmányok, csak nem az én korosztályomnak valók, ezért nem tudtam értük úgy rajongani, ahogyan mások! Mindkét regény 10/8 pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése